Fancsika tavak - a legrövidebb éjszakán

Átbillentünk a csillagászati nyár derekán, immár egyre rövidülni fog a nappalok hossza, egészen karácsonyig. Az elméleti hátteret már korábban körbejártuk. Említettük, hogy a leghosszabb nappal egyben ünnep, más-más népeknél különböző szertartások fűződnek hozzá. Szent Iván éjén mi sem voltunk restek - ugyan nem tüzet ugrottunk -, de éjszakai kirándulásra indultunk a Debrecentől keletre fekvő Fancsika tavak környékére.


A táj jellege erdőspuszta, jelezve, hogy síkvidék dacára, a talajviszonyok, a vízutánpótlás itt még lehetővé teszi a fás-erdős borítottságot, nem úgy mint a Kárpátoktól keletre fekvő területeken, ahol az erdős sztyepp átadja helyét a füves pusztáknak. A Fancsika tavakat a kellemetlen időszaki vízborítottság, belvizesség rendezése során mesterségesen alakították ki az 1960-70-es években. Ma a debreceniek kedvelt kirándulóhelye, horgászok paradicsoma, egyben vizimadarak seregeinek ideális költőhelye a kicsiny tóvidék. A tavakat lassan elhódítja a nádas, és a változatos lápos-sásos növényvilág. A környező akácos-nyíres elegyű erdőkben homokos szekérnyomokon sétálhatunk, az elszórtan elhelyezkedő tanyák lakói használják e dűlőutakat a város megközelítésére.

Száraz tónak nedves partján a kákán is csomót kerestünk. Íme. Képek még.