Kéktúráztunk Zemplénben

Szépséges hetet töltöttünk az Északi-középhegységben, szerencsénk volt az időjárással is, igazi vénasszonyok nyara volt. Úgy alakult, hogy évek óta a Déli-Bükkben töltjük október második hétvégéjét, a Less Nándor emléktúra szervezésén ügyködünk - örömmunka ez: pontőrként osztogatni a csokit és a pecsétet a lihegő résztvevőknek. És mindegy, hogy esik vagy süt a nap. Most nemhogy sütött, de inkább tűzött, aminek barát is nagyon örült, aki a ködös Albionból érkezett azzal a tervvel, hogy bükki feladatunkat elvégezve, induljunk a Zemplénbe kéktúrázni, polifoammal és hálózsákkal a hátizsákunkban. Gondolom, kitaláltátok, nem kellett nagyon győzködni a részvételre.

A "No, megállj csak!" Less Nándor emléktúrákat immár 12 éve hatalmas szívvel és emberséggel rendezi meg Sütő László, kedves barátunk, egykori debreceni tanárunk. Respect Laci! A túra igazából a debreceni, akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem fiatalon elhunyt, mégis nagyívű kutatói múlttal bíró földrajzos-biológus kutatódoktorának állít emléket. Nem véletlen a helyszín: Less Nándor (1963-1993) a Délkeleti-Bükk erdősült lejtőinek vegetációjával foglalkozó dolgozatával szerezte meg a kandidátusi címet. Távoli utazásait írásaiban is megörökítette, nem egy cikke szerepel a Lonely Planet útikönyv sorozatban.

A változatos távok (16, 25, 36, 60 km) útvonala a Déli-Bükk látványos vidékén halad. Cserépfalui rajt után, az Oszlai-rétnél idővel minden résztvevő bepillant a Hór-völgybe, és fel kell kapaszkodnia az Ódorvárra. A hosszabb távok résztvevői egészen Répáshutáig illetve a Tar-kőig kerülhetnek, mielőtt visszatérnek a kiindulóponthoz, ami egyben a cél is. Csak elfogultan tudnék nyilatkozni, mert számomra a legkedvesebb és legismertebb hegységünk a Bükk. A pontőrők nyugtával dícsérik a napot - Ódorváron sötétedéskor már hagyományosan rotyog a paprikáskrumpli a bográcsban és előkerülnek a pálinkás butykosok is.

Vasárnap még ki-ki megteszi a "szalagleszedős" körét. Ezúttal Répáshuta könyékén, a Pokol-völgyben, Hór-völgyben és Csúnya-völgyben kavarogtunk tíz-egynehány kilométert szép napsütésben. És ha már itt járunk, miért ne merüljünk el az őszi kirándulások örömeiben? Irány a Zemplén. Időszakosan feltűnő nagyvadak, farkas, medve, hiúz és halálos marású kígyó, viperafélék Magyarországon? Igen, minden bizonnyal a Zempléni-hegység a legkárpátibb hegységünk. Egyébként földtani tagolás szerint is, az Eperjes-Tokaji-hegység a Kárpát-koszorú medencébe benyúló részének tekinthető.

Biztos ismeritek Rockenbauer Pál Másfélmillió lépését, ahol a kéktúrán végighaladva saját tapasztalataikat bemutatva festik le az akkori (1979) Magyarország vidéki településeinek életét. Pontosan ezzel a céllal érkeztünk, annyi különbséggel, hogy mi ezúttal beértük néhány ezer lépéssel, nagyjából 50 kilométerrel. A Zemplén középső területeit, a "Hutákat" céloztuk meg, útbaejtve kézenfekvő látványosságokat. 8 évesen kezdtem kéktúrázni, és ha jól emlékszem, 11 éves koromban megvolt az első teljesen kipecsételt füzetem. A mai napig nosztalgia fog el, boldogság tölt el, ha kint lehetek ezekben az erdőkben.

Boldogkő várát már csak a muhi csata ólomkatona-makett terepasztal kedvéért is érdemes megnézni. A vizsolyi református templomban rögtönzött kiselőadást is kapnak az érdeklődők a Károlyi Gáspár által fordított és nyomtatásba adott első magyar nyelvű Bibliáról. A fennmaradt mintegy 50 eredeti darab egy példánya megtekintető a Biblia kiállítás keretében. Gyalogtúránk Regécről indult. Az első éjszakát a szabad ég alatt töltöttük Dorgó-réten, ami egyébként a Zemplén egyik legmagasabban (~700m) fekvő mélyedésszerű nyílt rétje. Másnap az elmerengő, párás, csendes ősz csodálatos látványt tartogatott számunkra, kitűnő kilátó pontokkal. Pengő-kő - Mlaka-rét - Kerek-kő - Gerendás-rét - Eszkála - Nagyhuta, ahol a kulcsosházat választottuk. Az újabb reggelen a Pálházáról induló erdészeti kisvasúttal mentünk fel Kőkapura. A kis tavon néhány szebb időket is látott ladik úszott. Az egyik csónakot kipróbáltuk. Rostalló felé igyekeztünk, nagy kanyarral, sötétedés után értünk vissza Regécre. A Regéci vár tövében sátraztunk éjszaka, amit jól tettünk, mert a betörő hidegfrontot felhőszakadás előzte meg. Ha szabadban éjszakáztunk volna odafent - amint az meg is fordult a fejünkben -, most ázott ürgeként kullogtunk volna lefelé az éjszakai erdőben. Esős ébredés után felhajtottunk a várhoz. Érkezésünkkor még egy nagy szürke felhő része voltunk, de az idő kegyes volt hozzánk: varázsütésre kitisztult, feltárult a panoráma. Alant a kis falvak, Regéc és Mogyoróska, a távolban pedig a Gömör-Tornai-karszt és az Alacsony-Tátra! Ezúttal sem voltunk restek kattogtatni a fényképezőgépeinket.

[kéktúra: Az Országos Kéktúra Magyarország északi tájain végighaladó, jelenleg az Írott-kőtől Hollóházáig tartó folyamatos, mintegy 1100 km hosszuságú jelzett turistaút. Nemcsak Magyarország, de Európa első hosszútávú turistaútja is.]