Délután lekocogtam a szokásos kis 5-6 kilométeres körömet, kint az alföldi pusztában. (A Margit-sziget is kb. 5300m körben, valahogy ehhez szoktam hozzá.) A remek stabil időről, a csikorgó fagyban gyémántként ragyogó napról már szó volt korábban. A megszokott rituálé szerint ilyenkor egy kanál mézzel indítok. Már nem tudom felidézni, kitől tanultam ezt a fogást. Lassan lecsurgatni a mézet, hogy bejárja az egész torkot, a garatot, sőt egy ideig megállni a nyelést, hogy egy kicsit ott maradjon a méz és legyen idő a felszívódásra. A következő órákban segíteni fog az immunrendszernek megvédeni a szervezetet a hirtelen a szobáénál 30 fokkal hidegebb levegőben. Ráadásul jól jön majd a szőlő- és gyümölcscukorból könnyen felszabadítható energia is.
Ilyenkor a futás - agymosás. Bevallom, közben is élvezem, ahogy a jeges levegő árad velem szembe Északról. Lüktet a vér, mosódik át a szervezet. Egy óra mozgás után meleg zuhany, kiadós ebéd, majd szunyókálás. Aki próbálta már, ismeri az egészség bizsergető érzését. Amikor ki vagy békülve a világgal. Ja, és pont ma 5 éve, hogy elszívtam az utolsó cigarettát.
0 komment:
Megjegyzés küldése